Kertész Imre öt éve kapott Nobel-díjat

Kertész Imre író olvas fel műveiből és dedikál december 5-én este Budapesten, a Nemzeti Színházban, ahol abból az alkalomból tartanak ünnepséget, hogy a szerző 5 évvel ezelőtt kapta meg az irodalmi Nobel-díjat – közölte kedden az MTI-vel a szervező Magvető Könyvkiadó, amely az évfordulóra két új kiadványt jelentet meg.

Kertész ImreA könyves műhely gondozásában a napokban jelenik meg Kertész Imre Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) című elbeszélése, amelyet még nem publikált az életműsorozatban a kiadó – mondta Tegyi Tímea sajtóreferens.

„Kertész Imre elbeszélése épp negyven éve, még a Sorstalanság írása közben született. (…). Míg Köves Gyuri történetében az áldozattá válás mechanizmusa foglalkoztatta a szerzőt, addig az ószövetségi Káin és Ábel történetében a jó kiszolgáltatottsága és a bűn diadala” – olvasható a Magvető összegzésében.

Tegyi Tímea kitért arra, hogy a 16 oldalas kötet mellett a napokban lát napvilágot a Sorstalanság című regény hangoskönyv-változata is, Kertész Imre művét Mészáros Máté színművész tolmácsolja.

A december 5-i ünnepi felolvasáson a Berlinben élő Kertész Imre K. dosszié című, tavaly megjelent művéből olvas fel. A könyv „önéletrajz két hangra”, regényes párbeszéd Kertész Imre életéről: szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.

„Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, hogy ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem. S ha ez a nyersanyag eléggé komornak látszik is, a forma megváltja és örömre fordítja. Írni ugyanis csak az energiák bőségéből, tehát örömből lehet; az írás – ezt nem én találtam ki – felfokozott élet” – írta a kötetben a szerző.

A Magvető Könyvkiadó gondozásában, az író életmű-sorozatában a Sorstalanság (1975) mellett korábban megjelent A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (elbeszélések, 1991), a Gályanapló (1992), A Holocaust mint kultúra (három előadás, 1993), a Jegyzőkönyv (Esterházy Péter: Élet és irodalom című művével egy kötetben, 1993; ugyanez a két írás Egy történet címmel, 2002), a Valaki más – A változás krónikája (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (monológok és dialógok, 1998), a Sorstalanság filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (esszék, 2001), A stockholmi beszéd (2002), Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter: Kalauz (esszék, 2003), a Felszámolás (2003), a Hangoskönyv – Válogatás (2005), valamint a K. dosszié (2006).

Kertész Imre 2002. december 10-én – a hagyományoknak megfelelően Alfred Nobel halálának évfordulóján – vette át az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Stockholmban. A Kossuth-díjas, József Attila-díjas és Herder-díjas író, műfordító az első a magyar irodalomban, akit Nobel-díjjal tüntetett ki a több mint 200 éves múltra visszatekintő svéd Királyi Akadémia.

Az indoklásban az olvasható: „Kertész Imre munkássága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem teljesen a politikai hatalom alávetettjeiként élnek”. A testület kiemelte a holokauszt túlélőjének 1975-ben megjelent első regényét, a Sorstalanságot, amelynek főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté.

(MTI)

www.nemzetiszinhaz.hu/index.php?id=989
Tovább az esemény oldalára »