Fazil Say (zongora)

Chopin: -e-moll noktürn, op. 72/1
cisz-moll noktürn, op. posth
c-moll noktürn, op. posth
Beethoven: f-moll („Appassionata”) szonáta, op. 57
Satie: 6 Gnossiennes
Fazil Say: A zongora művészete – válogatás

A török Fazil Say megkérdőjelezhetetlen kvalitású klasszikus zongoraművész, zeneszerző és jazz-zenész, aki sokoldalúságával a világ minden táján lázba hozza a közönséget. A legmagasabb minőségre törekvő művészként vallja, hogy műfaji kötöttségektől függetlenül csak jó és rossz zene létezik. 1970-ben született Ankarában, irodalmár családban; szülei klasszikus zene iránti vonzalma meghatározó volt számára. Ennek hatására kezdett zongorázni az Ankarai Állami Konzervatóriumban, ahol zeneszerzést is tanult. Tizenhét évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine irányításával tanult, majd a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait.
1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson,s ez elindította nemzetközi karrierjét. Huszonhat éves volt, amikor saját szerzeményét, Selyemút című concertóját bemutatták Bostonban. 2001-ben Ankarában előadták Nazim című oratóriumát, melyet Nâzım Hikmet török költő emlékére a török állam rendelt tőle. 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. 2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez. 2008 óta az Európai Unió felkérésére a kultúrák közötti párbeszéd nagykövete. Rendszeresen meghívást kap a New York-i, Izraeli, Baltimore-i, Szentpétervári és a BBC Filharmonikusoktól, a Bécsi Szimfonikusoktól és az Orchestre National de France-tól. Fellépett a Carnegie Hallban és számos rangos fesztiválon.