- Ez az esemény elmúlt.
Nagy gettó a „Zsidónegyedben”
Nagy gettó a „Zsidónegyedben”: a budapesti zsidóüldözések története és kulturális emlékezete
Tudományos konferencia a pesti gettók felszabadításának 75. évfordulója alkalmából
Magyarország a zsidóság asszimilációja mintaországának számított a 19. században, Budapest pedig ennek zászlóshajója volt. Pest sz. kir. Város Tanácsa sohasem jelölt ki városrészt a zsidóság lakhelyéül, ezért a Teréz- és Erzsébetváros belső része, amit ma „Zsidónegyednek” is szoktunk nevezni a Budapestre bevándorló zsidóság nem kényszerektől mentes, de mégis csak saját maguk által választott első lakóhelye volt, és innen kiindulva áramlott szét a főváros többi kerületébe. A már egy évszázada zajló térbeli asszimilációt 1944 novemberében próbálta radikálisan megszakítani, sőt, egyszer s mindenkorra felszámolni a nyilasok döntése, amely Újlipótvárosban létrehozta az ún. nemzetközi gettót a csillagos házak rendszeréhez hasonló szórt gettóként, és a Király utca – Károly körút – Dohány utca – Nagyatádi Szabó István (ma: Kertész) utca által határolt területen pedig a zsidók pesti, ún. nagy gettóját, amelynek határvonalát az említett utcák vonalától hol csak egy-két, hol számos háztömbbel beljebb tolta.
A gettók felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferenciánknak hármas célja van: egyrészt bemutatjuk a pesti gettók létrehozásához vezető útnak a főbb állomásait az emancipáció korától a zsidóüldözések korai időszakán át a német megszállás 1944 novemberéig tartó szakaszáig, valamint a két pesti gettó fennállásának és felszabadulásának történetét. Másrészt a szimpozion előadásainak perspektívája az emlékezés kötelességén túl kiterjed a gettók irodalmi művek és interjúk formájában felhalmozódott textuális reprezentációira, felvillantva a gettók kulturális emlékezetének legfontosabb szilánkjait. Ugyanakkor a budapesti holokauszt utolsó korszakának a nagy gettón kívüli eseményeire is kitérünk, ha nem is a teljesség igényével, és a gettók utótörténetéről sem feledkezünk meg. Harmadrészt az előadások mindegyike középpontba helyezi a magyar felelősség problémáját is.
Végül szeretnénk megjegyezni azt is, hogy törekedtünk a holokauszt történetírás különböző irányzatait egyaránt megjeleníteni. Így előadóink között megtalálható politikatörténész, judaista, város- és társadalomtörténész, irodalomtörténész és szociológus is. Mégis azt lehet mondani, hogy a holokauszt kutatásnak a mikrotörténetírás hagyományaihoz és az ún. térbeli fordulathoz köthető újabb megközelítései lesznek a leghangsúlyosabbak. Egyszerre kívánjuk nyomon követni azokat a térbeli folyamatokat, amelyek a fővárosi zsidóságot egyre szűkülő nagyvárosi terekbe kényszerítette, ugyanakkor az eseményeket az áldozatok mikroperspektívájából is meg kívánjuk mutatni, hogy láthatóvá váljon az arcuk, amitől gyilkosaik leginkább meg akarták őket fosztani.