Az ókori Izrael törvényei a mezőgazdasági szolgáltatások miatt írták elő a fák újévének megtartását, a törvények a mai zsidóságra is érvényesek, az ünnepet napjainkban is megtartják. Így minden fának ez a születésnapja. Izraelben a fák termését nem szabad megenni az első három évben, a negyedik évi termést pedig fel kell vinni Jeruzsálembe, hogy elárasszák vele az utcákat.
Izraelben svát hónap tizenötödikén ültetik a fiatal csemetéket. Ilyenkor ott az iskolások is fát ültetnek, Izraelen kívül az éghajlattól függően másképpen ünnepelnek, Magyarországon gyümölcsökkel és a természetvédelemmel való foglalkozással ünneplik meg a fák újévét.
Tu bisváti széder
Ezen a napon fiatalok és gyerekek számára rendezett műsoros összejövetelt is szoktak tartani. Az alkalom során fán termő gyümölcsöket és aszalt gyümölcsöket fogyasztanak, lehetőleg olyat, amely Izraelben is honos. Ezt az alkalmat nem köti annyi előírás, mint a pészah estéjét, elnevezése is csak a közös étkezésre utal, nem a széderi szertartás bonyolultságára.
Kabbalista tradíció, hogy gyümölcsöket és olajos magvakat együnk tu bisvátkor. A füge, a datolya, a mazsola, a majomkenyérfa gyümölcse és a mandula kimondottan népszerűek ilyenkor. Sok vallásos zsidó ilyenkor az asztalra teszi a hét „alapétket”, amiket a Tórában Izrael földjével azonosítanak, amik a Deuteronómium (8:8) szerint a búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olívabogyó és a datolya.
A kabbalizmus szerint a különböző fajta gyümölcsöknek különböző spirituális jelentőségük, függetlenül attól, hogy szárítottak vagy frissek az alábbi sorrendben kell enni őket:
1. Gyümölcsök és magvak, amiknek külső héjuk kemény és/vagy nem ehető, viszont belsejük puha és finom képviselik a legmagasabb szintet. Pl.: narancs, banán, dió, mogyoró, pisztácia. (Ide tartoznak természetesen azon citrusfajták is, amiknek egészük ehető pl. etrog)
2. Gyümölcsök és magvak, amik kívül puhák és ehetőek, belső részük viszont kemény, mint a datolya, sárgabarack, olajbogyó, afarszimon (khaki szilva) tartoznak a második szinthez.
3. A harmadik szint pedig azon gyümölcsöké, amiket teljes egészében elfogyasztunk, például a füge, málna, ribizli és hasonló gyümölcsök.
A kabbalista tradíció azt tanítja, hogy ha a gyümölcsöket ebben a sorrendben esszük, akkor kapcsolatba kerülünk az Élet fájával, amit Isten ültetett az Édenkertbe, ahová Ádámot és Évát is teremtette. A sorrend fontos jelentése, hogy eljutunk a külső valóságtól a különböző szinteken át a végső, legbelső negyedik dimenzióig, amit ebben az esetben a gyümölcsök illata képvisel.