Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Yiddish Cosmos / megnyitó

  2B Galéria Ráday utca 47
Budapest, 1092
   

///// for English scroll down ///

JIDDIS KOZMOSZ

Jevgeniy Fiks új projektjében látszólag egymástól független szálakat fűz össze, jelesül a keleti-európai zsidó tapasztalatot, a kozmosz feltárását és a szovjet űrprogramot. Koncepciójában a futurizmusnak az egyetemes, a világi és a tudományos fejlődés egységét hirdető narratíváját követi. A kiállítás a kozmosz, a kozmonautika és a jiddis kultúra összekapcsolására összpontosít, és három fejezetből áll.

Kozmopoliták az űrben (Volf Gordin)

Volf Gordin (1889 -) és bátyja, Aba Gordin (1887-1964), az orosz birodalomban születettek anyanyelvük a jiddis volt, mindketten az egyetemes anarchizmus teoretikusai, Kropotkin és Bakunin követői voltak. Létrehozták saját szervezetüket, és „panarchistáknak” nevezték magukat. 1917-1920-ban számos, a panarchizmusról szóló kiadványt tettek közzé. 1920-ban Volf létrehozta az egyetemes-kozmikus kommunikáció nyelvét, és AO-nak nevezte el. A nyelvtankönyv első oldalán azt állították: „Nincs isten, nincs természet. Beszélj, mint az emberek, használd az AO-t.” Gordin hangsúlyozta, hogy nyelvük univerzális, és az egyetemesség kizárja a már meglévő ábécéket. 1924-ben a nyelv írását megreformálták, és az AO-2-t 1927-ben Moszkvában a bolygóközi gépek és szerkezetek első nemzetközi kiállításán úgy mutatták be, mint a kozmikus kommunikáció nyelvét. A kiállításon Fiks valós és képzeletbeli kapcsolatokat tár fel az AO nyelv és a jiddis nyelv között.

A gyökértelen kozmonauta (Ari Sternfeld)

Ari Sternfeld (1905-1980) lengyel születésű szovjet tudós és űrhajózás úttörője volt. Sternfeld 1923-ban és 1924-ben a Krakkói Egyetemen tanult. 1927-ben a franciaországi Nancy-i egyetemen végzett, és 1928-tól 1930-ig kutatta a asztronautikát a Sorbonne-on. 1935-ben kivándorolt a Szovjetunióba és csatlakozott a Jet Tudományos Kutatóintézet munkatársaihoz. Sternfeld fő munkái az űrhajók leghatékonyabb repülési pályáinak kiszámításával foglalkoztak. Sternfeld 1934-ben megkapta a REP-Hirsh Nemzetközi Asztronautikai díjat, és 1963-ban az űrkutatás kiemelkedő eredményeiért pedig a Galabert-díjat. Sternfeld, mint jiddis anyanyelvű tudós a 1930-as években Párizsban a Zsidó Munkások Iskolájában adott elő jidddisül a kozmoszról és az kozmonautikáról és az 1970-es években folytatta jiddis nyelvű előadásait az űrkutatásról. Emlékirataiban leírta, hogy már fiatal fiúként magával ragadta az űrkutatás eszméje a héber imádság Kiddus Levanah (a áldás a Holdon) olvasása alatt.

Szovjet kozmosz (Boris Volynov)

1961-ben, ugyanabban az évben, amikor Jurij Gagarin az űrbe repült, a Szovjetunió kiadta a szovjet jiddis magazint, a Szovjet Himlandot (Szovjet haza). A magazin beszámolt a szovjet űrprogram eseményeiről, és azokat a szovjet jiddis identitás és kultúra részévé tette. Ugyanakkor az állam által vezetett antiszemitizmus miatt Boris Volynov (Gagarin barátja és közeli társa) a zsidó származásának köszönhetően több beütemezett űrutazásból is kimaradt. Valójában az „érintett állampolgárok” által a szovjet hatóságokhoz küldött levelek azt követelték, hogy „ne küldjenek zsidót űrbe.” Csak 1969-ben, majd 1976-ban lett lehetősége Volynovnak kijutni az űrbe – ezzel egyidőben indult el a szovjet zsidó „kivonulás” a Szovjetunióból. Az Egyesült Államokba és Izraelbe történő kivándorlás a szovjet és amerikai zsidók által a kivándorlási jogért folytatott kampányok eredménye volt Az „Engedd az embereimet elmenni” mozgalom a 1960-as években kezdődött és az 1990-es évek közepéig tartott, tüntetések kísérték, lobbiztak érte Washingtonban és a nemzetközi színtéren. A Szovjet kozmosz a tények és fikció keveréke, amely a szovjet űrprogramot zsidó szemszögből meséli el. A fejezet azt az ötletet bontja ki, hogy a kozmosz és a tudományos haladás a szovjet zsidók befogadó hazája lett. A szovjet zsidó tapasztalat tehát a száműzetés folytatása: várva, hogy zöld utat kapjon és az Egyesült Államok vagy Izrael felé tartó repülőre kerüljön, vagy egy űrhajó kilövési engedélyét, hogy elérje a „hazát”.

A kiállítás október 9-ig látogatható.

YIDDISH COSMOS

Yiddish Cosmos dissects seemingly unrelated stories: the intersected narratives of the Eastern-European Jewish experience, exploration of Cosmos, and the Soviet space program. From these, Yiddish Cosmos forges one narrative of futurism based on ideas of
universality, secularity, and scientific progress. The exhibition focuses on the interconnection of cosmos, cosmonautics, and Yiddish culture and includes three narratives/chapters:

A. Cosmopolitans in Space (Volf Gordin)
Volf Gordin (1889 – ) and his brother Aba Gordin (1887-1964), native Yiddish-speakers born in the Russian Empire, were theoreticians of universalist anarchism, followers of Kropotkin and Bakunin. They’ve created their own organization and called themselves «panarchists». In 1917-1920 they published several brochures on panarchism. In 1920 Volf created language of universal/cosmic communication and named it AO. On the first page of this grammar book it’s stated: «There is no god, no nature. Talk like humans, use
‘AO’». Gordin stressed that his language is universal, and universality excludes any existing alphabets. In 1924 writing of the language was reformed, and AO-2 was presented at the First International exhibition of interplanetary machines and mechanisms
in Moscow in 1927 as the language of cosmic communication. In the exhibition, Fiks explores real and imaginary connections between the language AO and the Yiddish language.

B. Rootless Cosmonautics (Ari Shternfeld)
Ari Shternfeld (1905-1980) was Polish-born Soviet scientist and pioneer in astronautics. Shternfeld studied at the University of Kraków in 1923 and 1924. He graduated from the University of Nancy, France, in 1927 and conducted research at the Sorbonne in
astronautics from 1928 to 1930. After emigrating to the USSR in 1935, he joined the staff of the Jet Scientific Research Institute. Shternfeld’s principal works dealt with the calculation of the most energy-efficient flight trajectories for spacecraft. Shternfeld
received the REP-Hirsh International Astronautical Prize in 1934 and, for outstanding achievements in space science, the Galabert Prize in 1963. A native Yiddish speaker, Shternfeld lectured about cosmos and cosmonautics in Yiddish at the Workers Jewish
School in Paris in the 1920-1930s and continued corresponding in Yiddish on the matters of space exploration into the 1970s. In his memoirs, he stated that the idea of space exploration came to him while reading the Hebrew prayer Kiddush Levanah (the blessing
on the moon) as a young boy.

C. Sovetish Cosmos (Boris Volynov)
In 1961, the same year as Yuri Gagarin’s flight into space, the USSR also created the Soviet Yiddish magazine, Sovetish Heimland (Soviet Homeland). The magazine covered stories of the Soviet Space program, making the Soviet Space program one of the
legitimate topics of Soviet Yiddish identity and culture as part of the wider Soviet culture. At the same time, State-led anti-Semitism led to the cancellation of several scheduled space explorations of cosmonaut Boris Volynov (also friend and close associate of Gagarin) because of his Jewish background. In fact, letters sent by
“concerned citizens” to the Soviet authorities demanded “not to send a Jew into space.” It was only until 1969 and then again in 1976, when Volynov was able to go into space — at the same time that Soviet Jewish “exodus” from the USSR was underway.
The large migration of Soviet Jews into the United States and Israel was a result of a campaign effort led by Soviet and American Jews for the right to emigrate. The Let My People Go movement, which lasted from the 1960’s to after the dissolution of the USSR
in the mid 1990’s, included demonstrations, picketing, and lobbying in Washington and in the international arena Mixing facts and fiction, Sovetish Kosmos, narrates the Soviet Space Program from a
Soviet Jewish perspective. This project speculates the idea that the Soviet Cosmos became the epitome of the Soviet Homeland for Soviet Jews, and therefore, defines the Soviet Jewish narrative as one of longing for scientific progress as a “homeland” that
embraces them. The Soviet Jewish experience, therefore, is a continuation of exile, awaiting that green light to board a plane bound for the United States or Israel or an approval to board the space ship to reach “homeland.”

Open till 9th October.

Tovább az esemény oldalára »