Vendégünk Karinthy Márton színházigazgató

Vendégünk

Karinthy Márton színházigazgató

60 bemutató,

2500 előadás,

egymillió néző

ez a most 25 éves Karinthy Színház mérlege.

Vendégünk a kerek évfordulót ünneplő teátrum igazgatója.

A beszélgetést Bóta Gábor újságíró vezeti.

Karinthy Márton Szakmai önéletrajz:

1949-ben született Budapesten, a Gellérthegyen. Iskoláit is itt végzi el. Középiskolába azonban szülei a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumba íratják be, Pestre, az akkori legjobb iskolába. (Bölcsődébe és óvodába a Rákosi Mátyásról elnevezettekbe járt.)

A Színházművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el, Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában. Vizsgarendezése Shaw: A sors embere, majd a szolnoki Szigligeti Színházban Shaw Szent Johannája volt. Az indulás jelezte akkori rendezői, színházi stílusát: a konzervatívnak nevezett, realista színház elkötelezettjévé vált.

Első szerződése Békéscsabára szólította (1973-75). A Pécsi Nemzeti Színházhoz már békéscsabai sikerei miatt hívták. Budapestre pécsi kudarcai miatt kerül (Thália Színház). Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában. A Gorsiumi Nyári Játékok alapítója, két évadon át művészeti vezetője.

1980-82-ben a budapesti Népszínház rendezője. Ugyanekkor rendszeresen dolgozik TV-rendezőként is. A Színművészeti Főiskolán több osztály vizsgaelőadását rendezi. Amatőr együtteseket vezet, többek közt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

1982-ben megalakítja a háború utáni első magánszínházat, amely idestova 22 éve sikeresen teljesíti célkitűzéseit: a Karinthy-hagyomány és szellemiség fenntartását, ápolását, továbbvitelét, egy színvonalas, szórakoztató, polgári színház folyamatos üzemeltetését. A Karinthy Színház még jóval a rendszerváltás előtt alakult, vállalkozásként. Úttörő tevékenysége, Buda egyetlen folyamatosan játszó, önálló kőszínházaként, a színházi struktúraváltás egyik példája is, mely ma már sajátos szellemiséget hordozó színházi műhellyé válva mind a szakma és a kritika, mind a közönség támogatását élvezi.

A Hököm Színpad néven létrejövő új színházi forma, a régóta vágyott és addig vajúdó színházi struktúraváltás első hírnöke lett. A megnyitó előadás a Kaffka Margit Gimnázium dísztermében volt, Karinthy Ferenc: Gőz és Hubay Miklós: A zsenik iskolája című darabjával.

Négy évadot töltöttek el egyetlen pesti játszóhelyükön, a Rákóczi tér melletti Gutenberg Művelődési Otthonban. A színház felújításában aktív szerepet vállalva, színházi centrumot alakítottak itt ki az évadok során. Olyan nagy sikerű előadásokkal, mint a 100 előadást megérő Svejk és a Tamás bátya kunyhója, a Karinthy ihlette A bűvös szék, vagy akár a Mágnás Miska. Rendszeres gyerekelőadásaik mindvégig sikeresek voltak: A hercegnő és a Varázsló, Ali baba és a rablók, Peti meg a Róka.

1988-ban jelentős fordulat történt a színház életében. Nevüket Karinthy Színházra változtatva elfoglalták azóta is működő XI. kerületi helyiségüket, a volt Haladás mozi épületét a Bartók Béla út 130. alatt. Így lett Budának saját, folyamatosan játszó új kőszínháza.

A Karinthy Színház alapprogramja az új helyen sem változott. Így a Karinthy műveken (Frigyes, Ferenc és Márton) túl, továbbra is magyar szerzők egész sorát tartja műsorán (többek között: Hubay Miklós, Szakonyi Károly, Páskándi Géza, Fekete István, Szomory Dezső, Molnár Ferenc, Aszlányi Károly, Vadnay László, Szerb Antal, Gábor Andor, Tabi László, Kellér Dezső, Eisemann Mihály), a világ drámairodalmából pedig a legkülönfélébb irányzatok szerzői is jól megférnek egymással színpadán (például: Csehov, Wedekind, Moreto, Feydeau, Katajev, Neil Simon, A. Christie, Steinbeck és Priestley).

A másság, a tolerancia, a kisebbségek védelme jegyében művészileg értékes, a kritika által is nagyra értékelt előadások sora született (Crowley: Fiúk a csapatból, Gershe: A pillangók szabadok, Fierstein: Kakukktojás, Jean Poiret: Őrült nők ketrece, Mastrosimone: Az erőszak határai, Karinthy Márton: Korai fagy, Lassú felmelegedés).

A Karinthy Színház folyamatosan helyet biztosít más együttesek bemutatkozásának is, ezzel is színesítve művészi palettáját. Így került bemutatásra többek között a Pelegrinus amatőr színház két produkciója (Shakespeare Viharja és a Csipkerózsika).

A magánszínházak a háború előtt természetes képződményei voltak a színházi életnek. A háború utáni államosítással eltűntek a történelem süllyesztőjében. Csaknem 40 évet kellett várni arra, hogy újra megjelenhessenek, és színházi életünket színesítve fontos tényezői legyenek mai kulturális, művészi (és működésük jellegénél fogva), gazdasági életünknek. Közöttük „korelnök” a Karinthy Színház, ahol az évek során több mint 50 bemutató született, jelentős művészek részvételével, több száz színművészt juttatva folyamatosan művészi feladatokhoz és pénzkereseti lehetőséghez, nagymértékben csökkentve ezzel az egyre jelentősebb művészi munkanélküliséget is. Az előadásaikban megjelenő fiatalok közül ma már többen a Főiskola végzett vagy aktív hallgatóivá váltak, illetve sikeresen működnek a színi pályán.

Karinthy Márton fontosabb színházi rendezései:

Shaw: Szent Johanna (Szolnoki Szigligeti Színház)

Tamási Áron: Boldog nyárfalevél (Békéscsabai Jókai Színház)

Jókai -Ambrózy: Telihold (Békéscsabai Jókai Színház)

Sarkadi Imre: Ház a város mellett (Békéscsabai Jókai Színház)

Thornton Wilder: A mi kis városunk (Békéscsabai Jókai Színház)

Páskándi Géza: Szeretők a hullámhosszon (Pécsi Nemzeti Színház)

Arisztophanész: Plutosz (Pécsi Nemzeti Színház és Gorsiumi Nyári Játékok)

Dosztojevszkij: Istvánfalva (Pécsi Nemzeti Színház)

Mándy Iván: Gong (Thália Színház)

Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója (Népszínház)

Munkácsi Miklós: Briliánsok szombatja (Népszínház)

Euripidész: Alkésztisz – Heléna (Gorsiumi Nyári Játékok)

Karinthy Ferenc: Gőz (Játékszín és Hököm Színpad)

Albee: Állatkerti történet (Játékszín)

Boldizsár Miklós: A hős (Játékszín)

Aszlányi Károly: Amerikai komédia (Hököm Színpad)

Csehov: Egyfelvonásos komédiák (Hököm Színpad)

Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok (Hököm Színpad)

Hasek: Svejk, a derék katona (Hököm Színpad)

A Karinthy Színházban:

Agatha Christie: Az egérfogó

Méray Tibor: Búcsúlevél

Moreto: Donna Diána

Crowley: Fiúk a csapatból

Fierstein: Kakukktojás

Vadnay László: A csúnya lány

Neil Simon: A nagymama soha

Szakonyi Károly: Adáshiba

Aszlányi-Karinthy-Gyulai Gaál-Romhányi: A hét pofon

Priestley: Váratlan vendég

Korai fagy (Filmadaptáció)

Karinthy Frigyes- Szakonyi Károly: Tanár úr, kérem!

Poiret: Őrült nők ketrece

Karinthy Frigyes: Ki a normális

Szerb Antal: Ex

Tabi László: Spanyolul tudni kell

Kellér -Zerkovitz: Az alvó férj

Kesselring: Arzén és levendula

Eisemann Mihály: Bástyasétány 77

Shakespeare: III. Richárd

Karinthy Ferenc: Szellemidézés

Lassú felmelegedés (Filmadaptáció)

Bacsó Péter-Vajda Kati: A tanú

TV-filmjei:

Hubay Miklós: Tüzet viszek

Karinthy Frigyes: A nagy ékszerész

Karinthy Ferenc: Szellemidézés

Labiche: A persely

Jókai Mór: Gazdag szegények

Aszlányi Károly: Amerikai komédia

Vészi Endre: Drága jótevőnk

Vámos Miklós: Halak a parton

Szabó György: Summa summarum

Juhász István: Blanka