- Ez az esemény elmúlt.
PuraCorda Quartet | Bosmans, Maconchy, Sosztakovics
Km.: Mayumi Sargent, Panagiotis Charalampidis (hegedű), Eura Fortuny (brácsa),
Antigoni Seferli (gordonka)
Bosmans: Vonósnégyes (1927)
Maconchy: 5. vonósnégyes (1948)
Sosztakovics: 3. vonósnégyes (1946)
A PuraCorda októberi koncertműsora a fiatal kvartett tudásának és érzelemvilágának legjavát mutatja meg. A két, mára méltatlanul elfeledett női zeneszerző és Sosztakovics darabját a második világháború pusztító élményei kötik össze.
Henriëtte Bosmans Amszterdamból, a PuraCorda otthonából származott. Sikeres zeneszerző és koncertzongorista, aki bejárta egész Európát. Részben zsidó származású és nyíltan biszexuális volt, így elképzelhetetlen szenvedéseket élt át. A német megszállás idején zenéjét betiltották, és ő is legfeljebb titokban léphetett fel. Az egyik dal, amelyet ebben az időszakban írt, a hollandok felszabadulási himnusza lett.
Elizabeth Maconchyt életében a Brit-szigetek egyik legkiválóbb zeneszerzőjének tartották, és egyesületekben is magas pozíciókat töltött be. Politikai aktivistaként sok zsidó zenésznek segített elmenekülni a második világháború borzalmai elől. Munkássága 13 vonósnégyesben jut csúcspontjára. Maconchy úgy vélte, hogy a legjobb zene szenvedélyes érvelésre hasonlít, a vonósnégyes pedig négy kiegyensúlyozott, egyéni hang beszélgetéseként egy ilyen vita tökéletes megtestesítője. Harmadik vonósnégyese a PuraCorda pályáját is alakította: azonnal beleszerettek a darabba, és azóta gőzerővel kutatják és játsszák a méltatlanul feledésbe merült zeneszerzőket, különös tekintettel a nőkre.
Az embertelen megpróbáltatások ellenére Bosmans és Maconchy darabjában egyaránt van egy jó adag fény, boldogság és élni akarás. Vitathatatlan zeneszerzői kiválóságuk sem mentette meg őket azonban attól, hogy haláluk után még a legtájékozottabb zenészek közül is csak kevesek számára csengjen ismerősen a nevük.
Annál kevésbé kell bemutatni a szintén hányattatott sorsú orosz zeneszerzőt, Dmitrij Sosztakovicsot. 15 vonósnégyest írt, amelyből a harmadik volt a személyes kedvence (ebben a PuraCorda is osztozik), és a kritikusok is a legjobbak között tartják számon. A kvartett közvetlenül a háború után született, tételei szívből szólnak a Szovjetunióban megélt nehézségekről. Ez a darab túllép népeken, országhatárokon és indítékokon, túllép téren és időn, hogy gyönyörű és szívszorító utórezgéssel záruljon, amelyet világszerte mindenki átérezhet.