Műterem látogatás Bikácsi…

Műterem látogatás Bikácsi Daniela festőművésznél

Bikácsi Daniela (1943) képei az elmúlt évtizedben nagyjából kétféle dologról „szólnak”: egyrészt a természeti tájról, amely élő világ ugyan, de nála ember és állat nélküli, másrészt a művi, ember alkotta térről, de emberi, állati élettől megfosztva, halott épületekről, pontosabban épületelemekről, tetőkről, kutakról, lépcsőkről. Az arány a kettő között az utóbbi felé tolódik, s ahol ezek az építmények és formák véget érnek, ott csupán látszatra kezdődik a természet; valójában a semmibe, a halott ürességbe fut le róluk tekintetünk. Képeinek mindig van figuratív értelmezési lehetősége, de ugyanakkor a kép talányos háttere, készítésének módszere, vagy az eredmény textúrája a tájból elvont foltrendszert, az építményből absztrakt geometriai alakzatot csinál. Talán éppen ez is a lényegük: miközben élet és halál, természet és műviség között keresik az illékony nyugalmat, az európai festészet két nagy doktrinális véglete között álmodnak meg maguknak valamiféle virtuális teret. (Takács Ferenc nyomán)

A legújabb vagy csak készülő képek mellett vajon kitől kaphatjuk a legautentikusabb magyarázatot mástól, mint magától a művésztől! Találkozunk a VIII. ker. Százados út 3. sz. előtt. Részvételi díj: 400.- Ft.

Képzőművészet