Mózes Katalin kiállítása: "Múló idő"

Mózes Katalin festészete nem kínál könnyed feloldódást, ábrándokat, semmiféle biztonságot, de humoruk, iróniájuk, szépségük, az európai zsidó- keresztény kultúrába ágyazottságuk különleges utazást, élményeket ad a látogatóknak. Mózes Katalin kiállítása az Izraeli Kulturális Intézetben 2016. augusztus 16. és szeptember 5. között látható.

Mózes Katalin 1951-ben született Felsőgödön. Az erdélyi Máramarosszigeten, Havasújfaluból származó, héberül beszélő, vallásos zsidó anyai nagyapja nevét választotta saját nevéül, azonosulva családja hagyományaival. Édesapja első házasságából született két gyermekét Auschwitzban pusztították el. Az emléküket őrző festmény látható S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben c. monográfiáján.A Közép- Európából örökre eltüntetett zsidó kultúrát idézi meg az örökkévalóságban megőrzendőként több kollázs, akvarell, tus sorozata, amelyeket sérült héber imakönyvek széthullott lapjaira készített visszafogottan, érzékenyen és nagyon szomorúan. Annak az u.n. „második generációnak” a tagja, aki nem élte át közvetlenül a háborús borzalmakat, de zsigereiben hordozza annak lidércnyomásos emlékeit. 16 éves korától, 1967 és 1972 között a Ferenczy István Képzőművész Körben sajátítja el a szakmai alapismereteket.

1976-ban mutatkozik be az I. kerületi Művelődési Házban Turcsányi Antallal és Winkelbauer Pállal, kiállításukat Petri György, a korszak kiemelkedő költője, a rendszer ellenzője nyitotta meg. Felveszik a Művészeti Alap Fiatal Művészek Studiójába. 1994-es Vigadóbeli kiállítása (Ganczaugh Miklóssal és Kováts Alberttel) után lesz tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségénak, 1996-tól a Magyar Festők Társaságának.

25 önálló kiállításon mutatta be festményeit, grafikáit, kollázsait, objet-it assemblage-ait. Számos csoportos kiállításon szerepelt a Magyar Festők Társaságának bemutatóin kívül is, 2005-ben Hágában, 2007-ben Rómában is bemutathatta munkásságát. 2006-ban a Budapest Galéria Óbudai Kiállítóházában rendezett kiállításához igényes katalógus készült, MÓZES KATALIN VALÓSZERŰTLEN VALÓSÁGA címmel.

A kézjegyei alapján azonnal felismerhető művei az avantgarde hagyományokhoz kapcsolódnak. Hasznosítja a XX. századi irányzatok nyelvi, stiláris újításait, a magyar Európai Iskola festői nyelvét, szellemiségét (mindenek előtt Vajda Lajos, Bálint Endre, Vaszkó Erzsébet, Gedő Ilka) anélkül, hogy utánozná őket. Sajátjává alakítja, hasznosítja a kubizmus síkba forgatott, átszerkesztett tárgyait, a szürrealizmus abszurd forma társításait, a dadaizmus előítéletmentességét, szabálytalanságait. Geometrikus és szürreális alakzatai hordozzák mindazt, amit a XX. sz. disszonáns emberének megélni adatott nyomasztó valóság gyanánt. A geometriai alakzatok és antropomorf formái együtt hordozzák szorongásait, ráció és érzelem kettősségét, baljós életérzését és groteszk humorát, drámaiságát és játékosságát. Felsorolhatatlan, mi minden látható képein világunk végtelen komplexitásából: mindennapi tárgyak és mitológikus utalások. Azonban bármi, a látvány része, csak mintha az volna, ami: szörnyecskék, manók, félig állatok- félig emberek, múmiák, hajók, madarak lépcsők és így tovább: önmaguk és még valami más is, rétegzettségük teszi őket titokzatossá, sejtelmessé, különlegessé. Mindehhez a kollázs- elvet használja képalkotó módszerként tenyérnyi sorozatain és nagyméretű képein egyaránt.

Mózes Katalin festészete nem kínál könnyed feloldódást, ábrándokat, semmiféle biztonságot, de humoruk, iróniájuk, szépségük, az európai zsidó- keresztény kultúrába ágyazottságuk különleges utazást, élményeket ad a látogatóknak. A festmények mellett konstruált tárgyai, dobozai pedig kifejezetten a játékos elemeket hangsúlyozzák, a lét elviselhetetlenségét ellensúlyozandó. Képi világa nem billen el semmiféle szélsőséges irányba s ahhoz, hogy ő maga és a néző is tudomásul vegye a tragikus és kozmikus közötti egyensúlyt (mint a görögök óta a hatékony művek mindig), talán épp az általa választott nyelv felel meg leginkább a mi időnkben: egyensúlyozás a figurativitás és nonfigurativitás között, az átjárhatóság a teljes absztrakció és a figurativitás között.

A tárlat szeptember 5-éig látható az Izraeli Kulturális Intézet Futureal termében.

A belépés ingyenes