Lehetséges-e az együttműködés a zsidó irányzatok között?

A Holokauszt idején, 1938-tól, a zsidóellenes törvénykezés kezdetétől egyfajta kényszerű, de tudatos együttműködés jellemezte a magyarországi zsidó vallási irányzatokat. Ez volt az első olyan időszak, amelynek során az előző majdnem egy évszázad alatt egymástól egyre inkább eltávolodott irányzatok közeledtek egymáshoz.  Frojimovics Kinga történész, levéltárossal Benedek István Gábor beszélget az Újlipótvárosi Galériában a Kihívások és válaszok című sorozat keretében.

„Testvéredet ne hagyd el!” – Frojimovics Kinga történész, levéltáros előadása

A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) és az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) működése a soá idején.

A Holokauszt idején, tehát 1938-tól, a zsidóellenes törvénykezés kezdetétől egyfajta kényszerű, de tudatos együttműködés jellemezte a magyarországi zsidó vallási irányzatokat, a neológiát, az orthodoxiát, és a statusquo ante irányzatot. A 19. század második felében bekövetkezett szétválásuk óta ez volt az első alkalom, hogy a három vallási irányzat tudatosan összefogott. Az összefogás ugyan kizárólag szociális téren, a segélyakciók összehangolása terén érvényesült, mégis ez tekinthető az első olyan tevékenységi körnek, amelynek során az előző majdnem egy évszázad alatt egymástól egyre inkább eltávolodott irányzatoknál az egymáshoz való közeledés jeleit figyelhetjük meg.

További előadások:

2015. február 12.

Harsányi László társadalomkutató: Minerva a gettóban

2015. március 12.

Molnár Judit történész, egyetemi docens: Kevesen sokakért

2015. április 16.

Karsai László az MTA doktora, egyetemi tanár: Malomkövek között őrlődve

2015. május 14.

Kónya Judit hebraista, PhD-hallgató (ELTE): Kérdések és válaszok

MODERÁTOR: Benedek István Gábor író, újságíró, szerkesztő

Az előadás-sorozat szervezői:

Nonprofit Társadalomkutató Egyesület

BZSH Hegedűs Gyula utcai körzete

A rendezvény támogatója: MAZSIHISZ