- Ez az esemény elmúlt.
Koffler sorsa – a Müncheni Zsidó Kamarazenekar
Km.: Jelena Kuljic (színész és énekes), Jewish Chamber Orchestra Munich, vezényel: Daniel Grossmann
Józef Koffler: Sinfonetta ossia Trio op. 10 (1928) (Nicholas Hersh kamarazenekari feldolgozásában)
Bach: Goldberg-Variationen BWV 988 (Józef Koffler kamarazenekari feldolgozásában)
Koffler sorsa: A Goldberg-variációk
A Jewish Chamber Orchestra München a szövegek írójával Stella Lederrel együtt egy kísérletező zenei utazásra indul, amelynek középpontjában a lengyel-zsidó zeneszerző munkássága és élete áll. Józef Koffler művei nagy részben feledésbe merültek, ellentétben Viktor Ullmannal vagy Erwin Schulhoffal, akiknek darabjai az utóbbi években egyre gyakrabban kerülnek előadásra.
A Koffler Sorsa: A Goldberg-variációk projekt a német emlékezési kultúrát építi be az oktatási programba és köti össze a Józef Koffler zeneszerzőre és zenei hagyatékára való emlékezéssel.
Józef Koffler 1896-ban született Stryjben (Lengyelország, ma Ukrajna). Bécsben tanult zeneszerzést, és igen sikeres volt. 32 éves korában Lembergben az atonális zeneszerzés egyetemi professzora lett. 1941-ben a Wehrmacht kelet-lengyelországi inváziója után Kofflert feleségével együtt letartóztatták, és néhány éves fiával együtt a wieliczkai gettóba hurcolták.
A gettó 1943-as feloszlatása után feleségével és kisfiukkal különböző helyeken bujkáltak, de 1944-ben a Gestapo megtalálta őket, és a családot egy ismeretlen falu szélén lelőtték..
Az est Koffler legismertebb művével, az op. 10-es vonóstrióval kezdődik Nicolas Hersh új, kamarazenekari feldolgozásában.
A második műben Jelena Kuljić előadóművész és énekesnő csatlakozik a zenekarhoz, hogy Koffler saját művek komponálásának befejezésével , az elhallgatással foglalkozzon.
A nemzeti szocializmus németországi térnyerése és a sztálini tisztogatások a Szovjetunióban jelentős pszichológiai nyomást jelentettek Józef Koffler számára. Az 1930-as évek közepén abbahagyta a zeneszerzést. Más zeneszerzők műveit dolgozta át, amik közül a Goldberg-variációk feldolgozása a legismertebb.
Ahogy Koffler saját művészi hangja Bach műve mögött eltűnik, úgy fáradozik Jelena Kuljić, hogy megtalálja a haldokló zeneszerző és családja nyelvét. Az előadásban a szöveg töredékekre esik szét, és megszakítja a zenekar által játszott zenét, máskor a pedig a zene elnyomja a szöveget. A Jewish Chamber Orchestra ugyan Koffler partitúráját játssza, de az egyes variációk között új hangszerelések jelennek meg, amelyek lebontják a zenét, üres tereket hoznak létre, és csak egyes hangszerek szólalnak meg. A zenei és irodalmi improvizáció által a kamarazenekar és Jelena Kuljić között egy partitúra változat jön létre, amely megkérdőjelezi a feledést, átérzi egy művész kizárását és meggyilkolását.
Ez az este az emberi és kulturális pusztulásról szól, amelynek középpontjában az a kérdés áll, hogy az emlékezés rituáléi hogyan törhetők át, hogyan érhető el a tényleges emlékezés ami egyben a jelenre irányuló munka.