’Kávéházi…

?Kávéházi beszélgetések?

Vajda Júlia – szociológus

Ruha-e az identitás?

Vágy a zsidó identitás levetésére és (újra)felöltésére

Két héttel ezelőtti programunkhoz kapcsolódik jövő heti programunk, Vajda Júlia, szociológussal.

A soát megélt nemzedékből sokak – érthető módon – meginogtak: a történtek kételyt ébresztettek, elbizonytalanították őket az Örökkévaló létébe, az ő gondoskodásába vetett hitükben. Persze, Magyarországon valódi problémává ez csak az addig nem asszimilált, hitét őrző csoport számára vált. Az asszimilálódni igyekvők – akik ezt a század elején sikerrel is tehették – nem ebben a hitükben rendültek meg. Az ő számukra a kérdés az asszimiláció lehetősége lett. Az, hogy lehetséges-e egyáltalán asszimilálódni, illetve úgy, hogy zsidó identitásukat is megőrzik, vagy inkább csak annak tökéletes „elfelejtésével” van, ha egyáltalán, erre mód.

Ezekre a problémákra 1949-től már azoknak, aki nem akarta elhagyni az országot, a szocializmus-kommunizmus viszonyai között kellett megadniuk a választ. Ez a korszak természetesen – minthogy eszménye az egyéniséggel nem rendelkező szocialista ember volt – nem kedvezett a különféle identitások, így a zsidóság megélésének sem. S ez persze egybecsengett a soá keltette félelem, a „gyilkosok között élünk” élménye üzenetével: ha tudjátok, s akarjátok, felejtsétek el, hogy zsidók vagytok.

Jobbára azok, akik mindennek ellenére megtartották hitüket, 1956-ban elhagyták az országot. Azok maradtak itt, akik „vállalták az asszimilációt”, zsidóságuk feladását, minimumra visszaszorítását.

Vitaindítómban arról szeretnék beszélni, hogy az én kutatási tapasztalataim szerint mit jelentett a következő nemzedék számára ebben a tagadásban felnőni, s hogyan jelentek meg azután felnőve a visszatalálási törekvések, majd hogy mindez a nagyszülők soá-élményével együtt milyen hatást gyakorolt a harmadik nemzedékre.

Kérjük, legyetek pontosak, hogy a beszélgetést időben el tudjuk kezdeni!

Hely: Maimonides Kör klub