- Ez az esemény elmúlt.
Első kétszáz évem
window.iap_zones = window.iap_zones || [];
window.iap_zones.push({„id”:”adoceanindexhulamictgfef”,”empty”:true,”lazy”:false,”quality”:false,”masterless”:false,”area”:”Port_Szinhaz_LB”,”events”:{„loaded”:false,”visible”:false,”viewed”:false},”stat”:{„site”:”port”,”path”:”/adatlap/szindarab/szinhaz/elso-ketszaz-evem/directing-28183″,”type”:”szinhaz/rendezes”},”porthu”:{„id”:”adoceanindexhulamictgfef”,”section”:”szinhaz”,”type”:”rendezes”,”device”:”desktop”,”zone”:”superleaderboard”}});
Királyhegyi Pál egyszerre született a huszadik századdal. Nagykorúvá válása táján, rendezetlen szerelemi ügye miatt már majdnem öngyilkos lesz, amikor rájön, hogy a hazai viszonyok olyan pergő táncot járnak, hogy élni is lehetetlen, nemhogy meghalni. Úgyhogy legeslegjobb legjobb barátjával Amerikába megy. A lehetőségek hazájában sokféle hivatást kitanul. Hajléktalan, szennyesedény-leszedő, börtöntöltelék, bankár, forgatókönyvíró. De kedvenc időtöltése, a honvágy hazahúzza. Kis auschwitzi kitérő után, akár boldogan is élhetne, ha a soron következő rendszer nem telepítené ki Adácsra. Vagy őt, vagy valaki mást.
“Az ember nyekereg, tekereg. Aztán mint a falevél: lepereg”
Zeneszerző/hangdesigner: Csizmás András