- Ez az esemény elmúlt.
Dés Márton: Soletti • Kiállításmegnyitó
Dés Márton: SOLETTI
avagy egy nyári koktél ok télen (is)
Az utóbbi néhány évben, rövidebb-hosszabb megszakításokkal Németországban éltem-festettem. Ha az ember elhagyja otthonát, és új helyre kerül, érdemes az ottani szokásokhoz legalább valamelyest igazodni, különben könnyen pórul járhatunk. Ha nem vásárolunk be szombaton, vasárnap nincs mit enni. Ha nincs mit enni, a lakásból ki kell menni. Nyáron szokás sícipőt venni, télen strandlabdát. Előre gondolkodni, visszafele számolni. Megpróbáltam ehhez festészetemben is kapcsolódni – igazodni. Sűrű, komoly, magányos téli estéken nyári életképet festeni, vitális, napbarnított emberekkel, lombos fákkal, égkékkel és fordítva. Be kellett lássam, e módszer nemcsak gazdaságilag praktikus (a sárga szín télen többnyire olcsóbb), de mind a saját, mind a környezetem hangulatára többnyire pozitív hatással bíró folyamat ez. A kiállított képek és a helyszín közös célja, hogy egy kicsit elrepítsen a nejlonzacskó-zörgős, csatakos, hajlott hátú decemberi Budapestről és egy kisebb vitaminkúrára, testi-lelki felmelegedésre, kulturális csemegézésre invitáljon.
Arra jó a tél:
Arra jó a tél
Hogy emlékekből élj
Arra jó a tél,
Hogy beszélgess, egyél
Arra jó a tél?
Ég a gyertya ég.
S otthon van ki fél,
Míg füstöl a kémény.
Tél.
Arra jó a tél,
Hogy nem sokat beszél,
De ott van melletted,
Átölel a szél.
Arra jó a tél.
Hogy bogár nélkül élj
Szeresd sajátodat,
mint üveget a dér.