Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Claude Lanzmann: Shoah

  Izraeli Kulturális Intézet Paulay Ede utca 1
Budapest, 1061 Magyarország
   

///DEUTSCH SIEHE WEITER UNTEN /// ENGLISH BELOW//

A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából – 75 éve, 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort – levetítjük Claude Lanzmann Shoah című filmjét. A berlini nemzetközi irodalmi fesztivál (ilb) és a Goethe Intézet által világszerte közzétett felhívás eredményeképpen sok más szervezettel és intézménnyel együtt így emlékezünk meg a holokauszt áldozatairól. Különleges alkalom, hogy ezt a 9,5 órás filmet teljes egészében megtekinthetjük.

A filmvetítést Budapesten a Goethe Intézet és az Izraeli Kulturális Intézet közösen szervezik meg, mivel fontos számunkra, hogy együtt emlékezzünk.

Claude Lanzmann két részre osztotta a filmet. Hogy több szünet legyen, mi négy részletben fogjuk bemutatni:

1. Rész | 10:00–12:15
2. Rész | 13:00–15:00
3. Rész | 15:15–17:55
4. Rész | 18:10–20:45

Shoah
francia film, 1974–1985, színes, DCP (16 mm), kb. 566 perc,
német, angol, francia nyelven, angol felirattal
rendező: Claude Lanzmann, operatőr: Dominique Chapuis, Jimmy Glasberg, William Lubtchansky, vágó: Ziva Postec, Anna Ruiz, hang: Bernard Aubouy, Michel Vionnet

A FILMRŐL
A Shoah c. film (a héber szó jelentése: megsemmisítés) több mint tizenegy évig készült (1974–1985), és tanúvallomásokat tartalmaz az európai zsidóság ellen a nemzetiszocialista uralom idején elkövetett népirtásról. A filmben túlélő áldozatok, valamint tettesek és szemtanúk szólalnak meg. Sokan közülük harminc év elteltével első alkalommal mondják el történetüket. Claude Lanzmann szerint a Shoah nem a túlélésről szól, hanem „tanúvallomás a halálról”. Nem arra kéri a tanúkat, hogy emlékezzenek vissza a tapasztalataikra; kérdezési technikája arra készteti a kérdezetteket, hogy újra átéljék a múltban történt eseményeket. Kérdései olyan helyekre vonatkoznak, ahol zsidókat gyilkoltak meg – ilyen volt például Helmno, Treblinka, Auschwitz-Birkenau és a varsói gettó. Az elbeszélések leleplezik a megsemmisítés bürokratikus mechanizmusát, amely a gettókban kezdődött, és a koncentrációs és megsemmisítő-táborokban folytatódott. A kilenc és fél órás film csak egyetlen archív dokumentumot használ fel. Egyébként kizárólag tanúvallomásokra és azokra az újonnan felvett filmanyagokra támaszkodik, amelyek a halál helyeit mutatják be abban az állapotban, amelyben a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején voltak. A film erős hatása ennek a radikálisan új megközelítési módnak tulajdonítható, amelyben egymás mellé kerülnek a tanúvallomások és a filmfelvételek azokról a helyekről, amelyekre a tanúk emlékei vonatkoznak. „Egyedül utaztam ezekre a helyekre, és rájöttem, hogy kombinálni kell a két szempontot. Tudni és látni kell, de ugyanúgy látni és tudni kell. Emiatt jelentenek nagy problémát a helyek. Ez a film a földön jár, ebben a filmben rendkívül fontos szerepet játszik a topográfia és a földrajz.” (Lanzmann)

A RENDEZŐRŐL
Claude Lanzmann 1925-ben született Párizsban, és tinédzserként élte meg a német csapatok bevonulását Franciaországba. 1943-ban a gimnazista Lanzmann Clermont-Ferrand-ban csatlakozott az ellenálláshoz, és illegalitásba vonult. A háború után filozófiát tanult, 1947-ben doktorált, és 1948-ban a berlini Freie Universitäten kezdett tanítani. 1953-ban Lanzmann, aki Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir köréhez tartozott, állandó munkatársa lett a Les Temps Modernes nevű, legendás politikai és irodalmi folyóiratnak. 1970-ben tette meg első próbálkozásait a filmkészítésben. Ennek során kifejezésre juttatta politikai elkötelezettségét is a francia állam algériai politikájával szemben. Az algériai háború végén Lanzmann is aláírta a Manifeste des 121 című kiáltványt, amely szót emelt a francia háborús bűnök ellen. Pourquoi Israel? című filmjében saját zsidó identitásának eredt a nyomába. Egy évvel később kezdett bele a Shoah forgatásába. 2018. július 5-én halt meg.

=== DE ===

Anlässlich des Internationalen Holocaust Gedenktages, des 75. Jahrestages der Befreiung des Nazi-Vernichtungslagers Auschwitz-Birkenau durch die Rote Armee am 27. Januar 1945 zeigen wir Claude Lanzmanns Shoah im Rahmen einer weltweiten Filmvorführung, aufgerufen vom internationalen literaturfestival berlin (ilb) und dem Goethe-Institut. Dies ist eine seltene Gelegenheit, den 9,5-stündigen Film als Ganzes zu sehen.

Das Screening ist eine gemeinsame Veranstaltung des Goethe-Institut Budapest und des Israelischen Kulturinstituts – es ist uns wichtig, uns gemeinsam zu erinnern und den Opfern des Holocausts gedenken.

Claude Lanzmann hat Shoah in zwei Abschnitte aufgeteilt. Um mehr Pausen zu ermöglichen, zeigen wir den Film in vier Teilen.

Teil 1 | 10:00–12:15
Teil 2 | 13:00–15:00
Teil 3 | 15:15–17:55
Teil 4 | 18:10–20:45

ZUM FILM
Der Film Shoah (das hebräische Wort für „Vernichtung“) entstand über einen Zeitraum von über elf Jahren (1974 – 1985) und bringt Zeugenaussagen sowohl der Opfer der nationalsozialistischen Vernichtung der Juden in Europa als auch von Tätern und Beobachtern des Völkermords an den europäischen Juden zusammen. Viele von ihnen erzählen zum ersten Mal seit 30 Jahren ihre Geschichte. Laut Claude Lanzmann ist Shoah kein Film über das Überleben, sondern ein „Zeugnis des Todes“. Er bittet die Zeugen nicht nur, sich an ihre Erfahrungen zu erinnern; seine Fragetechnik veranlasst die Befragten, die vergangenen Ereignisse noch einmal zu erleben. Seine Fragen beziehen sich auf Ereignisse an den Orten, an denen Juden ermordet wurden – Helmno, Treblinka, Auschwitz-Birkenau und das Warschauer Ghetto. Sie legen den bürokratischen Mechanismus der Vernichtung offen, der in den Ghettos begann und schließlich in den Konzentrations- und Vernichtungslagern weiteführt wurde. In seinen neuneinhalb Stunden verwendet der Film nur ein Archivdokument. Ansonsten stützt es sich ausschließlich auf Zeugenaussagen und neu aufgenommenes Filmmaterial der Todesorte, das diese in ihrem Zustand am Ende der siebziger und Anfang der achtziger Jahre zeigt. Dies war ein radikal neuer Ansatz, und die starke Wirkung des Films resultiert aus der Montage von Zeugenaussagen und den Aufnahmen der Orte, auf die sich die Erinnerungen der Zeugen beziehen. „Ich bin alleine zu den Orten gereist und habe festgestellt, dass man beide Aspekte kombinieren muss. Man muss wissen und sehen und man muss sehen und wissen. Deshalb ist das Problem mit den Orten so groß. Es ist ein bodenständiger Film, ein topografischer und geografischer Film.“ (Lanzmann)

ZUM REGISSEUR
Claude Lanzmann wurde 1925 in Paris geboren und erlebte als Teenager den Einmarsch deutscher Truppen nach Frankreich. 1943 schloss sich der Gymnasiast dem Widerstand in Clermont-Ferrand an und ging in den Untergrund gegen die Nazis. Nach dem Krieg schloss er ein Studium der Philosophie ab, promovierte 1947 und begann 1948/49 an der Freien Universität Berlin zu lehren. 1953 wurde Lanzmann, der zum Kreis von Jean-Paul Sartre und Simone de Beauvoir gehörte, ständiger Mitarbeiter der legendären politischen und literarischen Zeitschrift Les Temps Modernes. 1970 unternahm er erste Streifzüge in die Welt des Filmemachens, die auch sein politisches Engagement gegen die französische Politik in Algerien dokumentieren. Gegen Ende des Algerienkrieges unterzeichnete Lanzmann das Manifeste des 121 gegen französische Kriegsverbrechen. In seinem Film Pourquoi Israel? Von 1973 erkundete Lanzmann seine eigene jüdische Identität. Ein Jahr später begann er mit der Arbeit an Shoah. Er starb am 5. Juli 2018.

Shoah
Frankreich, 1974–1985, Farbe, DCP (16mm), ca. 566 Minuten,
Deutsch, Englisch, Französisch, mit englischen Untertiteln
Regie: Claude Lanzmann, Kamera: Dominique Chapuis, Jimmy Glasberg, William Lubtchansky, Schnitt: Ziva Postec, Anna Ruiz, Ton: Bernard Aubouy, Michel Vionnet

=== EN ===

International Holocaust Remembrance Day Screening

Marking the 75th anniversary of the liberation of the Nazi concentration camp Auschwitz-Birkenau by the Red Army on 27th January 1945, we will be screening, Claude Lanzmann’s Shoah. By doing so, we will join many organisations and institutions worldwide in remembering the victims of the Holocaust and keeping the memory of the genocide of the Jews alive to prevent from it ever happening again. It is for this purpose that in 2005 the United Nations designated the 27th of January as International Holocaust Remembrance Day. With this screening we would like to offer a space to remember and to learn alongside all others doing so on this day.

1. Part | 10:00–12:15
2. Part | 13:00–15:00
3. Part | 15:15–17:55
4. Part | 18:10–20:45

About the Film

More than ten years (1974-1985) in the making, Shoah (the Hebrew word for ‘Annihilation’) brings together testimonies from both the victims of the National Socialist extermination of European Jews and from its perpetrators and observers. Many of them tell their story for the first time in 30 years. According to Claude Lanzmann, Shoah is not a film about survival but a “testimonial of death”. He not only asks the witnesses to recall their experiences; his questioning technique prompts his interviewees to relive the past events. Lanzmann’s questions revolve around events at the sites where Jews were murdered –Chelmno, Treblinka, Auschwitz-Birkenau and the Warsaw Ghetto– laying open the bureaucratic mechanism of extermination, which began in the ghettos and was eventually implemented in the concentration and extermination camps. In its nine and a half hours, the film only makes use of only one archive document. Otherwise it exclusively relies on witness statements and newly filmed footage of the death sites showing them as they were at the end of the seventies and the beginning of the eighties. This was a radically new approach. Much of the film’s powerful effect stems from the montage of testimonies and the footage of the places referred to in their memories. “I travelled to the places on my own and I realized that you have to combine the two aspects. You have to know and see, and you have to see and know. That’s why the problem with the places is so immense. It is a down-to-earth film, a topographical and geographical film.” (Lanzmann)

Shoah, France 1974 – 1985, colour, DCP (16mm), ca. 566 mins, With English subtitles.
Directed by Claude Lanzmann, Camera: Dominique Chapuis, Jimmy Glasberg, William Lubtchansky, Editors: Ziva Postec, Anna Ruiz, Sound: Bernard Aubouy, Michel Vionnet.

Claude Lanzmann was born in Paris in 1925 and as a teenager experienced the invasion of German troops into France. In 1943 grammar-school pupil Lanzmann joined the resistance in Clermont-Ferrand and went underground to fight the Nazis. After the war, he completed studies in philosophy, earning his doctorate in 1947, and subsequently took a position as a lecturer at Berlin Free University in 1948/49. In 1953 Lanzmann, who belonged to Jean-Paul Sartre and Simone de Beauvoir’s circle, became a permanent collaborator on the legendary political and literary journal Les Temps Modernes. In 1970 he made his first forays into the world of filmmaking, which also document his political engagement against French policies in Algeria. Towards the end of the Algerian War, Lanzmann signed the “Manifeste des 121”, an open letter against French war crimes. In his 1973 film Pourquoi Israel?, Lanzmann explored his own Jewish identity. He began work on Shoah the following year. He died on 5 July 2018.

Tovább az esemény oldalára »

JEvents Android JEvents IOS