Birkás Ákos festőművész

Festészetet kedvelők köre

A Mazsike és a Bálint Ház közös programja.

Kombinált program:

Tárlatlátogatás Birkás Ákos festőművész retrospektív kiállításán

Bálványos Anna vezetésével a Ludwig Múzeumban.

Előtte dr. Frankl Judit tagtársunk elmondja szakmai tapasztalatait a színekről a Múzeum Stúdiójában.

A színek nemcsak a művészetekben játszanak jelentős szerepet, hanem mindennapi életünkben és az iparban is. A kutatók hosszú éveken keresztül keresték a választ arra a kérdésre, hogyan lehet egy színt, amely tulajdonképpen csupán az agyunkban keletkező pszichológiai érzet, matematikai képletekkel, “száraz” számokkal leírni. A témában végzett kutatásait ismerteti Frankl Judit.

Birkás Ákos nem ismeretlen számunkra, hiszen júniusban ellátogathattunk a műtermébe. Láttuk, hogy 2000-től váratlan fordulattal nagyméretű portrékat kezdett festeni. Ugyanakkor Birkás művészetében változatlanok maradtak az alapelvek és alapkérdések: a kompozíció, a szerkezet, a tágabban vett “képarchitektúra” problémája, illetve a fej vagy arc univerzális témája.

Birkás Ákos (Budapest, 1941.) festő.

A 60-as évek közepén expresszív mentalitású, erős, spontán gesztusokon alapuló portréfestési programmal indult. (Önarckép, 1969). 1967- 68-tól 74-ig ez az expresszív portréfestői program fokozatosan átalakult és hiperrealistává vált (Kerítés, 1974). A 70-es évek közepétől a képpel, mint tárggyal és szereppel, fotóval és filmmel foglalkozott. Fontos motívuma a kép a képben volt (Kép és fal, 1974). A képzőművészet mint fotózás a 60-70-es évek neoavantgardizmusának vagy az akkor aktuális konceptuális művészetnek nagyon karakteres eleme volt. A 80-as évek elejétől újra a festészethez fordult, két alapvető festői témát használt: a tájképet és a portrét, pontosabban fogalmazva a fejet. A fejek nem portrék és nem önarcképek és nem fejek abban az értelemben, ahogy valakire ránézünk. Abban az értelemben viszont azok, ahogy magunkba befelé nézünk, nyílik egy hatalmas végtelen tér, egy nagyon sokrétegű tér. Két tértípus kerül itt egymással szembe. Az egyik a festett tér, ami egy lényegében hagyományos festői felfogás, a másik pedig a festészet játékterén kívül eső elem, ami a két tábla összeállításából adódik, mint rés, vagy pedig mint egy eltakart, eldugott, eltitkolt rész. Gyűjteményünkben több ilyen portré is helyet kapott.

Találkozunk a Ludwig Múzeum pénztáránál, IX. Komor Marcell u. 1.

Részvételi díj: 400 Ft.