- Ez az esemény elmúlt.
Az autizmus ideje – beszélgetés
Az autizmus ideje – beszélgetés tudományról és művészetről az autizmus tükrében Eperjesi Ágnes D. 365 napja című képzőművészeti projektje és a hozzá kapcsolódó fundraising kampány kapcsán – I. rész
Az első beszélgetés résztvevői:
Eperjesi Ágnes, a D. 365 napja kiállítás létrehozója
Győri Miklós PhD, habil. intézetigazgató egyetemi docens, a SHAKES kutató-fejlesztő csoport vezetője; ELTE BGGYK
Dr. Stefanik Krisztina, autizmus-szakértő; ELTE BGGYK
Vedres Csabáné Edit, Dávid édesanyja
Az INDA Galériában szeptember 6. és október 20. között látható a D. 365 napja című kiállítás, amelynek anyagát Eperjesi Ágnes egy autista férfi (Dávid) mindennapi tevékenységének tárgyaiból készítette. A galéria az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral együttműködve a kiállítással egyidőben Az autizmus ideje címmel fundraising kampányt szervez az autizmussal élő emberek életminőségének, társadalmi részvételének javításán dolgozó SHAKES kutató-fejlesztő csoport munkájának támogatására.
Az együttműködés része egy beszélgetéssorozat, amely során az autizmus, a tudományos gyógypedagógiai kutatás és a művészeti gyakorlat összefüggéseiről beszélgetnek a résztvevők. A sorozat első darabja az INDA Galériában, a második rész az Art Market Budapest nemzetközi művészeti vásáron kerül megrendezésre.
Az első beszélgetésen a szakértők és a művész mellett részt vesz Vedres Csabáné Edit, Vedres Dávid édesanyja. Ezen az alkalmon intim környezetben (INDA Galéria), szűkebb körben zajlik a beszélgetés, olyan témákat érintve, mint az alacsonyan funkcionáló, autista taggal együtt élő családok mindennapjai és az ebbe történő szakmai, baráti beavatkozások lehetőségei és határai.
„Nem találhatom személyesen érintettnek magamat ebben, mert aki személyesen érintett az valamennyire részt is vesz a történetben, és én nem vagyok részese ennek. [Dávid] történetesen a rokonom, de ez még nem azt jelenti, hogy osztom az ő életével, és nem azért mert kegyetlen lennék, hanem azért mert nem oszthatom, mivel nincs benne helyem. Azért nincs benne helyem, mert ott van más valaki, aki helyet foglal, és nem egy döntés alapján. Ennek az autista fiúnak van egy anyja, aki az én nővérem, és ez a férfi, ez a gyerek, ez az ember az én nővéremmel és az ő apjával él 37 éve minden nap. Ez a közös élet nem csak egyszerűen egy szép gondolat, amit most el akarok mondani: ez egy paktum. Ez az ember csak úgy tudja élni az életét, a legszigorúbb gyakorlati értelemben, hogy ha egy másik ember, az én nővérem megosztja vele az ő saját életének minden percét. És ebben nincsen helye senki másnak. Én személyesen nem vagyok érintett benne, mert nem lehetek. Nézhetem ezt távolról, és nagyon örülök, hogy nézhetem, ebben pedig nem vagyok egyedül, az egész családom tanul és inspirálódik ettől a látványtól. [… Ezzel kapcsolatban] el szeretnék mondani egy emléket a nővéremről. Egyszer ültünk, az egész család együtt egy szobában, és egy viszonylag, számunkra idegen ember kérdezgetett bennünket, a családunkról, az életünkről. Nagyon kíváncsi volt, és nagyon jól volt kíváncsi. Számunkra is szokatlan volt, hogy egymás mellett ülünk és a közös történetünket próbáljuk összerakni. Akkor a nővérem azt mondta, hogy ő nagyon boldog, hogy így alakult az élete, mert nem egy ember életét kell élnie, hanem kettőét, és ez teljesen kölcsönös. Tehát ketten élik egymás életét. Mindannyian elnémultunk. Tudják, milyen egy család, cinikus és figyelmetlen, egy jó család, de akkor volt egy pár perc, amikor megértettük, hogy mi is történik vele, és ezt azóta sem felejtette el senki.”
/Részlet Orsós László Jakab beszédéből, amely Eperjesi Ágnes D. 365 napja című kiállításának megnyitóján hangzott el./
Részletek: www.barczi.elte.hu, www.eperjesi.hu, www.indagaleria.hu