Sajna de való – Gyertyagújtás Eliezer Gilad emlékére


Tragikus hirtelenséggel hunyt el tegnap Eliezer Gilad.
Tarts velünk egy csendes gyertyagújtásra ma este fél 8-kor az IKI-ben. Ha kedved tartja meséld el kedvenc történeted Giládról!
Emlékimát mond: Radnóti Zoltán főrabbi, a MAZSIHISZ Rabbitestületének elnöke

זכר צדיק לברכה

———————————————————————————
Tragikus hirtelenségel elhunyt Eliezer Gilad, a Szochnut budapesti és regionális irodájának egykori igazgatója, a Mazsök volt társelnöke, majd felügyelő bizottsági elnöke, veterán katona, háborús hős, aki az izraeli déli hadseregcsoport parancsnokaként szerelt le. Jó párunknak megadatott, hogy ne csak a hivatalos titulusai kapcsán érintkezzünk vele, hanem személyes kapcsolatba kerüljünk. Kemény, karcos, néha sprőd megnyilvánulásai voltak, de valamiért mindig élesen látta a világot. Katonaként sarkos volt, de lehetett vele vitakozni, egyszerűen, ha nem értettél vele egyet, akkor is tudtad, hogy amit mond, amögött van tartalom. Gilád volt az, aki talán a leginkább szívén viselte a zsidó ifjúság sorsát a kilencvenesévek mádodik felében, a kétezres évek elején években, talán azért is, mert a holokauszt után maga is tagja volt Budapesten a Hasomer Hacairnak, amellyel a negyvenes évek végén alijázott. Izraelben rendkívül komoly katonai karriert csinált, több háborúban is harcolt, de nem ám a terepasztal mellett… ő az volt, aki tisztként rohamot vezényelt és a füle mellett suhantak el a golyók. És ez nem amolyan legenda volt, egyszerűen sugárzott a lényéből, hogy ha kell, meghal Izraelért. Régóta tudtuk, hogy beteg, de kemény fából faragták, senki sem hitte, hogy ez komoly lehet. Tegnap volt felesége sírjánál engedte el az életet.
Giladról rengeteg legendás történetünk van még azokból az időkből, amikor Szochnut vezetőként az ifjúsági szervezetekben aktívak voltunk. Jellegzetes szavajárásával búcsúzunk tőle: ‘Sajna, de való!’ … ő sem örökéletű. Legyen neki könnyű a föld!