Fragments – Frenák Pál kortárstánc


Frenák Pál Társulat
FRAGMENTS
MenNonNo & Birdie-variációk

Egy legendás szóló és egy igazán különleges, ebben a formájában először látható BIRDIE-duó. A Fragments cím a Frenák Pál Társulat életében mindig azokat a kivételes estéket jelöli, amikor az együttes egy rendhagyó helyszínből merít inspirációt és a speciális térre adaptálva mutatja be a repertoár legizgalmasabb darabjait, részleteit. Így történik ez a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében is 2016 őszén, a Rumbach utcai Zsinagóga lélegzetelállító terében.

“A magyar tánctörténet egyik legszebb szólója.” – írja Mestyán Ádám, esztéta és valóban, Frenák Pál MenNonNo című szólókoreográfiájával egy sejtelmes, titokzatos, kék univerzumba merülünk alá. A táncelőadást a koreográfus hat hónapos japán utazásának emléke inspirálta: a butoh mozgásművészetéből táplálkozó előadásban a táncos minimalizált mozgás elemek segítségével, a szobrok látszólagos dermedtségéből kel életre. Észrevétlenül bontakoznak ki a mozdulatok, egymásra vetítve a tánc kifejezőeszközeit és a siket-néma jelrendszert.

Az óriási kék ruha – mely először a teret borítja be, majd a táncost öleli körül – a hatalmas vízfelületeket, a tengert vagy az óceánt idézi. Ám ez az áradó kékség, az uszályként körbeölelő anyag megidézi a képzőművészet olyan alakjait és alkotásaikat is, mint az Yves Klein által levédett Klein Blue vagy a Sam Francis-féle Kék labdák. Az előadás teret enged az érzékenységnek: megszólít, újraértékelésre késztet, belsőnkbe szivárog. Az átélt mozdulatok kirobbanó erővel közvetítik a térbe olvadt gondolatokat. A test ecsetje megtelítődik kékkel: a ruha hol bőrként fogja össze a testet, hol festékként árad szét a táncost fürkésző emberek között.

„Hihetetlenül erős már az első kép: az első pillanattól a fénycsóvában vergődő sérült pillangót látjuk. Ez a vergődés persze nem dramatizált, és sokkal inkább az erő sugárzik belőle, mint az elesettség, amiben nyilván nagy szerepet kap a rendkívül hatásos, erőteljes zene is…”
(Lőrinc Katalin, Criticai Lapok)

A BIRDIE című nagyszínpadi produkciót 2015-ben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként a Művészetek Palotájában mutatta be a Frenák Pál Társulat és az előadás alig néhány hónappal a premier után, Veszprémben a Tánc Fesztiválján kiérdemelte a legjobb előadásnak járó szakmai fődíjat és a nézők szerint a legkiemelkedőbb produkciónak ítélt közönségdíjat is. A darab azóta számos európai fesztiválon vendégszerepelt kimagasló sikerrel. Az előadás különleges, helyszín-specifikus duó-verzióját szeptemberben láthatja első ízben a hazai közönség.

Frenák Pál koreográfus, táncművész 1957-ben született Budapesten. Munkáinak innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Radikálisan új stílusú, erősen dinamikus mozgásvilágára a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata jellemző, koreográfiáinak felismerhető védjegye a társműfajok (cirkuszművészet, kortárs zene, kortárs építészet és design) beemelése az előadásokba.
Frenák Pál határokon átívelő életművének alapja gyermekkorából eredeztethető: siket és nagyothalló szülők gyermekeként Frenák elsőként a jelnyelvet sajátította el. Az eltérőhöz, a szokatlanhoz való viszonya zsigerileg determinált adottság. A gyermekkorban kialakult nem-verbális kommunikáció-érzékenysége termékeny talajra talált nála a táncban.
Életútjának Budapest és Magyarország mellett meghatározó helyszíne Párizs, ahol nem csak a klasszikus balettel és a kortárstáncot megreformáló technikákkal – Cunningham, Limón – ismerkedett meg és megalapította első együttesét, koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és lille-i Siket Színházban, meghívott koreográfusa és tanára volt Chalons en Champagne-ban a Francia Artistaképző Főiskolának, Mozgásművészet a gyógyításban címmel az Amiens-i Egyetemi kórházban tánc rehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyermekeknek. Szintén erősen hatott művészetére Japán, ahol az 1998-ban elnyert kyotói Villa Kujoyama koreográfusi díj kapcsán hosszabb időt tölthetett el, tovább gazdagítva koreográfiáit e távoli kultúra mozgás- és vizuális művészetével, valamint a különleges és egyedi butoh-val.

1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve budapesti székhellyel működő társulattá alakította. Frenák Pál munkáit, azóta is folyamatos hazai és nemzetközi figyelem övezi, koreográfiáit látva legtöbbet az emberi egzisztenciáról, a vágyról, a kiszolgáltatottságról, az erőszakról, a magány szükségszerűségéről esik szó, pedig több évtizedes munkásságának minden darabja túljut a pszichológiai, a társadalmi és kultúrkritikai közhelyeken, amit színpadi műveinek a bátorsága és a kíméletlen őszintesége tesz lehetővé. Koncepciózusan megtervezett elemeket használ darabjaiban, melyekkel kijelöli a táncosoknak, helyet és teret adó, testükkel érintkező, azt terelő, korlátozó, összehozó, elválasztó világ metaforáját. Táncosai minden előadás alkalmával a végletekig feszítik önmagukat és a teret, amely rendelkezésükre áll.

Koreográfusi, alkotói munkája mellett rendszeresen tart szakmai workshopokat, társulatával ingyenes beavató előadásokat ad középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, és mindvégig nagy hangsúlyt helyez a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. Frenák Pál és társulata miközben hangsúlyosan jelen van a magyar táncszakmában, a magyar kortárs tánckultúra elhivatott nagykövete szerte a világban – előadásai folyamatosan járják a világot, produkció megfordultak és megfordulnak Európa nagyvárosaiban, a tengerentúlon, az Egyesült Államokban, Kanadában, Kubában és Ázsiában is.

Frenák Pál kétszer nyerte el a hazai kortárs táncszakma legrangosabb díját, a Lábán Rudolf-díjat. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2014-ben Budapestért Díjjal, 2015-ben pedig Moholy-Nagy Díjjal tüntették ki.