Az emlékezés ereje – Elie Wiesel és munkássága


„Amikor apám született, Máramarossziget még az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Ezért volt olyan borzalmas csalódás 1944. Mi nem megszállóként tekintettünk a magyarokra. Ugyanazt a nyelvet beszélték, amit mi.
Sosem hittük volna, hogy Magyarország kiadja a saját polgárait.
Emlékszem, hogy apám fáradságot és költséget nem kímélve beszerezte az iratokat. Biztonságban éreztük magunkat. Aztán eljött a deportálás napja, és egy magyar hadnagy oda sem nézve, a papírkosárba dobta az igazolványainkat. Azt hittük, hogy Magyarország megvéd minket. Naivak voltunk.”

Wieder Györgyi is emlékezik 1944-45-re.

Fotó: www.npr.org/sections/thetwo-way/2016/07/02/166184644/elie-wiesel-holocaust-survivor-and-nobel-laureate-dies-at-87